A 19. század közepén mintegy 100 házból, a kincstári fölvigyázó lakásából, iskolából és korcsmából állt a település.
1902-ben épült a Szűz Mária szent neve templom, mely ma is a község látványossága.
1935-ben épült a lelkészlak, ám az egyházközösség továbbra is a csanádpalotai parókiához tartozott. Csak 1973-ban emelték plébániai rangra.
1882-ben lett önálló kisközség, majd 1895-ben nagyközség, lakóinak száma ezen időszakban 755 és 934 fő között mozgott. 1941-ben még 930 főt számláltak itt, de ettől kezdődően a lélekszám egyre csökkent, jelenleg 396 fő.