Az Alföld morfológiailag az eurázsiai sztyeppe vidék legnyugatibb területe, kiterjedése kb. 100 000 km² (ebből a mai Magyarország területére 52 000 km² esik).

Az Alföld területét a folyók, és a szél alakította mai arculatára. A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat és elhagyott medreik mentén vastag üledéket raktak le. Ilyen például a Nyírség, a Kiskunság, a Mátra-alja, valamint a Bükkalja. A hordalékkúpok anyagából a szél homokot halmozott fel (Kiskunság; Nyírség), máshol vastag lösztakarót terített szét (Mezőföld; Bácskai-löszhát; Hajdúság; Maros-Körös köze; Nagykunság).

Éghajlat:

Nagy általánosságban síkvidéken 145 kilométerenként haladva észak felé átlagosan 1 fokkal csökken az adott terület átlaghőmérséklete. Tehát Baján 1 fokkal magasabb az átlaghőmérséklet, mint Budapesten.

Élővilága:

Az Alföldön sok madár, hüllő és kétéltű él, a növények között pedig főleg gabonát és tavakban, tavak körül élő növényeket találunk. Híres a főleg az Alföldön, azon belül is a Hortobágyon tenyésztett szürkemarha.

Alföld

Biciklizés az Alföldön

Kerékpáros egylet tagjai

Magyarország kerékpárút-hálózata az országban eddig épült és a jelenleg építés alatt álló bicikli utak többé-kevésbé összefüggő hálózatából áll. A mai értelemben vett kiépített kerékpár utakat feltehetően az 1980-as évek második felében készültek el. De ez nem azt jelenti, hogy előtte nem közlekedtek volna biciklivel az emberek.

Az első magyar ember, akiről fotó is készült a kerékpárjával az Kosztovits László volt az 1880 környékén. A biciklizés elsősorban az arisztokraták sportja volt, de ahogy terjed úgy a köznép is meg tudta magának vásárolni a biciklit. Az 1896-os évben hatalmas fellendülés kezdődött el. Sajnos az ezredforduló után hanyatlás kezdődött és 5 forint kerepáradót vezetett be a közgyűlés.

Az Alföldön fontos közlekedési eszközzé vált a kerékpár, mivel a legolcsóbb közlekedési eszközök közé tartozott. Leginkább a kubikusok körében terjedt el, illetve a postások, küldönc,és bolti kihordók között. Útvonalaik az akkori utak voltak.